Bullás József kiállításmegnyitó
2026.03.26. 18:00
Bullás József 1958-ban Zalaegerszegen született, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett festőként, Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványaként.
Pályája a nyolcvanas évektől ível, a magyar és nemzetközi kortárs művészeti színtér meghatározó alkotója. Festészete az absztrakció, a geometria és a vizuális gondolkodás határterületein mozog, érzékeny szellemi és formai kísérletezéssel. Egyéni kiállításai Európa és az Egyesült Államok rangos galériáiban és intézményeiben jelentek meg.
Munkái számos jelentős csoportos tárlaton, biennálén és művészeti vásáron szerepeltek. Művészetét rangos díjak és ösztöndíjak – köztük a Munkácsy Mihály-díj – ismerték el.
Alkotásai hazai és nemzetközi közgyűjteményekben találhatók meg. Budapesten él és dolgozik, festészete folyamatos párbeszédben áll a kortárs vizuális kultúrával.
Így nyilatkozik magáról:
Festészetem a transzavantgarde, a posztmodern, és az új festészet jegyében a ’80-as évek elején indult. 1984-ben a „Frissen Festve” című kiállításon (Ernst Múzeum) még figurális, ábrázoló képekkel szerepeltem. Később, az utazásaim (Görögország, Törökország, Tájföld, Malajzia) során, felfigyeltem az ornamentika erejére és fokozatosan távolodtam az ábrázoló, narratív festészettől. Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekedtem, ami ötvözi a „tradicionális” nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával - kerülve a természet asszociációt, az irodalmiasságot és a jel-képzést. A toposzok posztmodern újra keverése helyett a „saját szem” által való értelmezés, az újra látás a célom.
A nyolcvanas években foglalkoztatott a computer tér- és szín használata is. A computer kép végtelen variációban létezhet, mintha végtelen életed lenne a computer játékokban. 1992-ig készítettem computer grafikákat, díjat is nyertem (Linz Ars Electronica Computer Graphik Prize, 1992). Egy idő után azonban hiányzott az érzelmek kifejezésének spontaneitása, a mozdulat szabadsága, az anyaggal való közvetlen kapcsolat. Szükségem volt arra a „tapintható” tárgyra, amelynek készítése során minden ráégetődik, ami vele s velem történik; ami nem egy „halott” print: egyszeri és megismételhetetlen íze, szaga, nagysága van, és közvetlen testiséget jelent. Ez egy olyan fajta misztikum, amit nem akarok kikerülni - szem felől megközelíteni, kihagyva az agyat, az érzelmek által befolyásolva.
A tér transzcendentális érzetének fokozásához optikai effekteket is alkalmazok Itt a tér nyitott, önmagát ismétli, repetitív, de nem pattern. Kizárólag a szemen keresztül jut el a meghatározhatatlanba (külső tér – belső tér, mikro – makro világ), amit egy folyamatos vibrálás, remegés, „búgás”, a formák repetíciója is felerősít. A szem elbizonytalanítása, a súlytalanság, gravitáció hiánya, saját lét-terünk újraértelmezését követeli.
Új sorozatomban a geometria felerősödik, ahol vonalak és gömbök formázzák a kompozíciót egy éteri valőrökkel felépített színmező háttér előtt. Ezek a kis képek a személyesség mellet az ikonok transzcendens terét is megidézik, de felvetik a szuprematizmus végtelenségét is.
A kiállítást megnyitja: Ernszt András, Munkácsy-díjas festőművész
A kiállítás 2026. április 18-ig tekinthető meg.
Nyitva hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 9-13 óráig
A belépés díjtalan.
Programfüzet 2026. január-február