„Lomb lehullhat, ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek”
„Igazgyöngy” Hagyományőrző Egyesület
1995. óta e gondolatok jegyében folyik a munka az „Igazgyöngy” Hagyományőrző Egyesületben. Két CD-nket és honlapunkon megnézhető, zalai népszokásokat bemutató kisfilmjeinket azok is láthatják, akik az élő előadásainkon nem vettek részt. E szokások az elmúlt években égi mezőkre költözött társaink életében még az ünnepek részei voltak. Tőlük látva - szakmai segítséggel - mi is igyekszünk hitelesen bemutatni a hagyományokat. Az idén tanultunk újakat is, közben rájöttünk, hogy csak Göcsej és Mura-vidék dalai közül is mennyit nem, vagy csak felületesen ismerünk. Tehát van és bőven lesz még dolgunk.
Dalostársakkal együtt arra törekszünk, hogy az Andráshidán működő daloló csapatot a megye minőségi munkát végzői között tartsák számon. Tervünk, hogy későbbiekben közös rendezvényeket is megvalósítunk. Szép példa volt az összefogásra ifj. Horváth Károly népzenei előadásán való részvétel. Hallhattuk, hogy a közel 300 000 magyar népdalból több mint 25 000-et Göcsejben és Hetésben gyűjtöttek népzenekutatóink.
Bár mindenkinek elmondhatnánk, hogy semelyik más nemzet nem büszkélkedhet ilyen „kincsestárral”, melyet elődei sok-sok éven át őriztek és hagytak rá. Nem elég, ha gyűjtemények őrzik, éltetni is kell a sok szép dalt, mondát, népszokást, néptáncot, hangszeres zenét, tanítani kell a kézművesség sok-sok vállfaját és más életbölcsességeket. Aki megszerette, annak örömre, bánatra jó terápia ez.
Országos fórumokon is halljuk, hogy népi kultúránk része nemzeti kultúránknak. Mi is valljuk, hogy amit mi őrzünk, ápolunk és továbbadni törekszünk, fontos rész. Sok magyar érték van, de ezek nélkül is szegényebb lenne a világ. Továbbadása viszont nem könnyű, mert átalakult a családok szerkezete, sok esetben az értékrendje is. Régen a több generáció együttélésével természetes volt az áthagyományozódás, most a szülőkön kívül a nevelők és a magunk fajta csoportok felelőssége, hogy kultúránk ősi értékeit tudatosítsák honfitársaikban, főként a fiatalokban. Az idegen népeket csodálattal tölti el anyanyelvünk, zenénk, és sokféle kézművességünk gyönyörűsége. Jönnek is hazánkba, hogy megtanulják és hazájukban tanítsák.
Magyar emberek közül sokan miért az idegenből jövőt részesítik előnyben?
Mért szeretjük mi ezt a tevékenységet?
A népdalköri munka egyik értékének tartjuk, hogy gyakorlással a dalok és népszokások nem mennek feledésbe. Megváltozott életkörülményeink között különösen szükséges a dalolás szeretetének megéreztetése és a hajdani környezet bemutatása. Jobban érthető így a dal mondanivalója s az emberi kapcsolatok fontossága. Egy-egy népszokás színpadi bemutatása után a nézők véleménye megerősített abban, hogy a látottak alapján az idősebbek felidézhették régi közös örömeiket, a lakodalmak, pasziták, disznótorok, vagy csak kisebb munkavégzések alkalmait, amikor a férfiak silingát, vékát, söprűket, fából szerszámnyeleket, szerszámokat készítettek - vagy javítottak,- a nők fonással, kukoricacsuhé megmunkálással, tollfosztással foglalatoskodtak. Közben volt mese, móka, dalolás és a végén egyszerű muzsikára táncolás is. Párosító dalokban „dalolták össze” a leendő párokat. Legtöbbször az úgynevezett „Kosarazó játék”-ban. Közben megfigyelhették az egyszerű eszközök készítésének módját. A fiatalok is megtapasztalhatták ezt a vidámságot, s azt hogy a közösség hogyan biztosította az ismerkedési és a szórakozási lehetőségeket
Ilyen visszajelzést kaptunk a Völcsejen eljátszott „Esős nyári délután” c., vagy a Falumúzeumban bemutatott „Tollfosztó” c. szokás után is.
A másik értéke a népdalköri munkának, hogy örömteli együttlétre és kedvvel végzett közösségi tevékenységre ad lehetőséget. Egykor a család apraja-nagyja, most a csoport minden tagja részese az eseményeknek; néha „külsősként” Smodics Jánosék is, mint pl. a novai arató versenyben és annak előkészületeiben. Jól jött ez is a részönkormányzati támogatás mellé.
Biztatást ad a folytatáshoz, hogy óvodánkban a nevelés lehetőségei közt szerepelnek a körjátékok és népszokások, az iskolánkban néptánc és népi hangszeroktatás is van. Annak is örülünk, hogy adathordozókon megörökítettük munkánk egy részét, melyekről nevelők később is bemutathatják őseink életének értékeit, ünnepeinek szépségeit.
A néprajzi táborok tapasztalatai is azt mutatják, hogy határainkon innen és túl nemcsak idősebbekből álló csoportok, hanem népdalt, népzenét és néptáncot szerető fiatalok is vannak. Örömteli, hogy már ők is megtalálták benne azt az éltető erőt és örömöt, ami mindig is áradt belőle. Nekik nem kell már a „Valósítsd meg önmagad!” szlogen.
(Horváth Ernőné - Edit néni)
